A film mely egy átlagos napot mutat be nem átlagos körülményekkel tarkítva. A mû vezérfonala a Bowling for Columbine alkotás magjából ered. Bár teljes mértékben nem jelenthetem ki, hogy ez így van de a hasonlóság rendkívül jelentõs.
Az elefánt negyed óra leforgását dolgozza fel másfél órára bõvítve. Úgy látszik manapság szeretnek a filmkészítõk a filmekben a kronológiával variálni mert ebben a filmben is jelen-múlt és jövõ keveredik folyton. Fõszereplõje a filmnek nincs mivel a filmben mindenki egyszerre fõszereplõ azaz, áldozat! Érdekes áttekintést kaphatunk arról, hogy az áldozatok között nincs szelektálás, élsportoló, mûvész, stréber tanuló, menõ csajok mind-mind különböznek de mégis egy valamiben megegyeznek, mindannyian betöltik az áldozat szerepét. A történet nagyon leegyszerûsítve körülbelül arról szól, hogy két retardált fiatal srác akiket az iskolai közösség kivetett magából, menedéket a virtuális gyilkolásban találtak egy nap arra ébrednek, hogy mily jó lenne a virtuálisvilág gyilkolását átültetni a valós életbe és szelektáció nélkül lemészárolni mindenkit az iskolában melyben nem találták a helyüket. Egy olyan közösségben ahol képet kapunk, hogy mindenkinek van esélye a beilleszkedésre és kulturális beolvadásra csak valamilyen módon lépést kell tenni ennek érdekében. Gus Van Sant a film rendezõje, vágója és forgatókönyvírója, ezért lehetséges az, hogy ily tökéletes alkotás került ki a kezei közül. Rendkívül érdekes és egyben nagyon eredeti és kreatív ötlet, hogy nem ismert színészek játsszák a szerepeket hanem idáig még sehol nem látott fiatalok, ráadásul a film mentes mindenféle sablontól tehát a szereplõk valós nevükkel szerepelnek a filmben, ezzel is számomra egy realisztikusabb képet festve a filmbe. A legérdekesebb számomra a kronológia volt a filmben. Felborítva az íratlan szabályokat ugrál a film a múlt-jelen-jövõ triumvirátusában, szereplõnként külön-külön. Rendkívüli precízséggel megvalósítva mindezt, az ember a film végén rakja magában össze a puzzle darabjait és áll össze egy egésszé a történet. Ami még ezek mellett rendkívül érdekes ahogy a rendezõ a film végéig tartja az idegõrlõ állapotot. Annak ellenére, hogy elég demagógnak tûnhet a film mégis a film utolsó percéig várja az ember a végkifejletet.
Az elefántban rendkívül sok a tengerentúlon megbúvó hibát vett fel. A könnyen beszerezhetõ fegyvereket, a diákok kordában nem tartását, a fiatalok céltalanságát, a szülõi felelõtlenséget és „kódolva” egy rendszer hibáit melyek mind idáig vezethettek, hogy Littelton-ban 1999-ben két fiatal fiú társait lemészárolta. Nem mellékesen a film 2003-ban Cannes-ban elnyerte az Arany Pálma díjat!
 |
AJÁNLOM AZ OLDALT
vs. 
