Egy új nap kezdődött
Talán kicsit előbb jött.
Épp álmodtam valami szörnyűséget
Elszavalom nektek ebben a versikében.

Álmomban sötét volt és hűvös,
Mindenki goromba, tekintetük bűvös.
Álmomban mindenki feketébe öltözött,
Mindenki szemébe könny költözött.

Álmomban én csak feküdtem, s néztem,
Ahogy a nép előbukkan, mint a végzet.
Álmomban néztem balra, s jobbra,
Ahogy a tekintetek rám összpontosultak.

Álmomban nem csináltak semmit
Csak álltak, s szeretnék én is ott lenni.
Álmomban rájöttem, hogy meghaltam,
De síromra egy virágot sem hoztak.

Álmomban csak szomorkodtam,
S csak egy dolgon gondolkoztam.
Álmomban miért nem hoznak nekem virágot?
Csak sírtam, s elfelejtettem a nagy világot.

Felébredtem, szememből könnyek csordultak,
Ahogy a kis patakban a vízcseppek csobogtak.
Felébredtem, s megfordultam éppen,
Nem álom volt! Valóság! Örökké végem!
/by: Harukichi Katsushika/


Ha neked is van hasonló versed, küld a horvath.kata@citromail.hu címre!